2014. május 30.

#Kilencedik rész#

Joy szemszöge

Egy sötétségben ébredtem. bárhová néztem minden hol a sötétség uralkodott. Hirtelen egy fehér ruhás nőt véltem felfedezni aki felém közeledett. Az arca nagyon ismerős volt. A haja enyhén hullámos volt. A szemeit a föld felé szegezte.
- Anya? - kérdeztem meglepetten. Nem válaszolt csak egyre közelebb és közelebb jött. Mikor oda ért hozzám, nem állt meg hanem tovább sétált, majd megtorpant. Felemelte a fejét és ezzel egy időben egy nagy lövést hallottam. A hölgy meginogott, elveszítette az egyensúlyát, és hanyatt dőlt. Oda rohantam hozzá, és valóban anya volt az. Láttam, hogy a mellkasából valami piros jön ki. Megölték. Hangosan felsírtam. Nem akartam újra ezt látni... Körülöttem a föld megrepedezett és izzani kezdett. Egy alak tűnt fel, aki épp felém jött. Mikor oda ért hozzám, rám emelte a fegyverét. Időm se volt felfogni mi is történik, mert a következő pillanatban...

- Te! Ezt a csajt kiverte a víz. - mondta egy fiú.
- Úgyis ideje felkelni. Hé! - éreztem ahogy megpofoz - Vége a pihenésnek! - mondta valamivel az átlagnál magasabb hangon.
Lassan nyitottam ki a szemem. Egy széken ültem ami egy rendesen lepukkant szoba közepén volt. A falak már bomladoztak. A redőnyök úgy ahogy le voltak húzva. Hol a francban vagyok?
Előttem egy fiatalabb és egy idősebb férfi állt.
- Menj ki, és szólj ha jön valaki! - utasította a 40-es éveibe járó pasi, a fiatalabbikat - Szóval... Nyilván érdekel, hogy miért vagy itt, igaz? - nem válaszoltam csak szúrósan ránéztem - Nem kell válaszolni - vigyorgott - Elmondom, hogy mi lesz. Felteszek neked néhány kérdést, te pedig válaszolsz rá.
- Azt nem hiszem - morogtam az orrom alatt és reménykedtem, hogy nem hallotta meg.
- Megismételnéd? - nem szóltam semmit. Erősen megszorította a nyakam, majd elengedte - Ne kötözködj velem! Inkább mondd meg, hogy mennyi tartalék embere van? - ismételten nem mondtam semmit - Jó... Akkor kik a szövetségesei?
- Nem tudom. - mondtam a lehető leghalkabban. Mélyen belenézett a szemembe, meglendítette a kezét és pofon vágott, aminek következtében a székkel együtt eldőltem és bevertem a kezem.
- Mit mondtál?- kérdezte kiabálva.
- Azt, hogy nem tudom. -mondtam én is, most már hangosabban.
- Te csak ne ordítozzál! - és kétszer belém rúgott. A könnyeim elkezdték marni a szememet és utat akartak törni maguknak. De nem engedtem. Egyszerűen nem tudtam. Feleslegesnek tartottam. - Nem ment meg téged senki. - vigyorgott rám ördögien, ami kicsit megrémisztett. Mármint nem a mosolya, hanem az amit mondott. Igaza van. Senki sem fog meg menteni.
- Akkor, ölj meg! - mondtam akadozva és kicsit nyögdécselve.
Elővette a pisztolyát, és rám fogta.
- Nem akarom megadni neked azt az örömöt. Én azt akarom, hogy apád és te is szenvedj! - felnevetett, majd lövőt egyet. Azt a vállam találta el amire ráestem. Egy halk sikoly hagyta el a számat amin szintén csak nevetett.

Justin szemszöge

Csak úgy száguldottam a Telep felé. Ha Joy-nak bármi baja esik, én azt nem fogom megbocsájtani magamnak. Nem tudom miért, de valami megfogott benne. De félek... Félek, hogy ha a közelébe enged, csalódást okozok neki, azzal ami vagyok.
Végre megérkeztem a sokat emlegetett helyhez. A pisztolyomat a zsebembe rejtettem, a késemet pedig az oldalamra erősítettem. Mély levegőt vettem, majd kifújtam. Tudom kivel állok szemben, és azt is tudom, hogy mit kell tennem. Meg tudom csinálni.
Kiszálltam a kocsiból és a romos házhoz vettem az irányt. Az ablakokon deszkák voltak a falak omladoztak. A tetőn innen-onnan hiányoztak a cserepek. Hihetetlen, hogy még mindig áll ez a viskó.

Halkan a falnak nyomódva közelítettem meg azt az ajtót, ahonnan a legtöbb neszt hallottam. Megálltam az ajtó előtt. Majd minden erőmet összegyűjtve, betörtem az ajtót. Előrántottam a pisztolyomat és a szobában tartózkodó férfira szegeztem.
- Ooh, Justin! Milyen kellemes meglepetés. - vigyorgott - Mit keresel itt? - váltott komolyabbra. Körülnéztem és a földön megláttam Joy-t. Körülötte vér volt.
- Ő miért van itt?
- Kellet egy túsz.
- És minek kell megkínoznod? -  néztem rá szánakozva.
- Csak a saját szórakozásomra - vonta meg a válla.
Ez elvágta bennem a nem létező cérnát és hirtelen felindulásból felpofoztam, majd egy jól irányzott mozdulttal megrúgtam, ami a földre kényszerítette - Csak ennyit tudsz Bieber! - nevet fel mire én még egyet belé rúgok. - Szánalmas vagy! - köpi nekem oda majd fel áll, és előrántja a fegyverét. Hazudnék ha azt mondanám nem számítottam erre a lépésére, ezért abban a szent minutumban én is ugyan így cselekedtem. Egyre csak nőt a feszültség köztünk miközben mindketten egymásra fogtuk a pisztolyunkat.
- Na mi van? Nem lősz? - mondta gúnyolódva és a pisztolyt Joy-ra fogta. Valami fura érzés kerített hatalmába, minek következtében a szívem gyorsabban dobogott, és a levegőt is szaporábban vettem és a vér is gyorsabban áramlott a testemben. - Ha te lősz akkor én is - mosolyodott el ördögien.
Apám tanított egy technikát, amivel az ilyen helyzeteket kilehet játszani." Aki mer, az nyer!"
Egy hirtelen mozdulattal, a pisztolycső végét az ellenfelem kezére irányítottam . A golyó kilőtte a kezéből a fegyvert, majd a következő lépésemben a szívét céloztam meg. 
- Ne tedd Bieber! Bármit meg teszek! - lesajnálóan ránéztem.
- Viszlát! - majd lőttem...



Hy!:))
Végree, itt a következő rész:D
Sajnálom, hogy ennyit késtem, de sajnos a gépünk feladta a szolgálatot. 
Remélem az olvasóim megmaradtak és nem pártoltatok el tőlem. Tudom nem lett egy hosszú rész, de gyorsan akartam hozni mert már olyan régen volt új.
Remélem tetszett, mert személy szerint elég izgalmasra sikerült:D De ezt döntsétek el TI.
Köszönetet szeretnék mondani a rengeteg oldal megjelenítésért... De tényleg:DD 9000+ az már valami:D És köszönöm a 9 feliratozót is:) 
És még egyszer nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem.
Puszi nektek:)
És sietek a következő résszel:))
xx
~Lisa

2014. március 31.

Első Díjam


Köszönöm Fatima Demeter -nek!

Szabályok:

1. Írj 11 dolgot magadról.
2. Válaszolj 11 kérdésre.
3. Tegyél fel 11 kérdést.
4. Küld tovább 11 embernek.

1. Írj 11 dolgot magadról

1. Belieber vagyok:3
2. Szeretek dalt írni
3. Szeretem a spagettit:3
4. Nem tudom, hogy mit írjakxdd
6. Kihagytam az '5.' pontot:3
7. A kedvenc számom a 7-es
8. Nem szeretem a komoly zenét...
9. Imádok írni *-*
10. Szeretek új dolgokat kipróbálni (a 'dolgokat' szó nálam, egy igen tág fogalom)
11. Szeretem a Mars csokit:3

2. Válaszolj 11 kérdésre

1. Mi a kedvenc zenéd per pillanat?
   Justin Bieber - Take you (aucoustic)

2. Mit szeretsz a legjobban csinálni?
    Zenét írni :3

3. Ki a példaképed?
   Egyértelműen Justin:D

4. Mióta írsz?
    2013. 08. 28. -a óta.

5. Milyen okból kezdtél el írni?:)
   Először unalomból, aztán mikor megmutattam a történeteimet másoknak, azt mondták, hogy tehetséges          vagyok. Eközben neki álltam blogokat olvasni és úgy döntöttem, hogy én is szeretném ezt csinálni:) 

6. Mit sportolsz? 
   Nem járok sportolni, de nagyon szeretek táncolni.

7. Hogy nézne ki az álompasid? 


  Pontosan ilyen:DD

8. Milyen koncerten voltál utoljára?
   MÉG nem voltam koncerten:cc

9. Hány éves vagy?
    Hamarosan 14 :3

10. Mi a kedvenc ételed/italod?
     *Spagetti, és talán a víz o.o

11. Van háziállatod? Ha igen, akkor mi?
      Nincs.

*: Nem azért ez a kedvenc ételem mert Justinnak is;) Kiskorom óta szeretem:3

3. Tegyél fel 11 kérdést

1. Kia példaképed és miért?
2. Van kedvenc blogod? Ha igen, akkor melyik?
3. Volt már barátod/barátnőd?
4. Kedvenc zeneszám?
5. Miért szeretsz írni?
6. Mi inspirál legjobban írás közben?
7. Szoktál zenét hallgatni írás közben?
8. Szerinted mi a legfontosabb egy kapcsolatban?
9. Ki a legjobb barát/barátnőd?
10. Játszol valamilyen hangszeren? 
11. Mi a kedvenc ételed?

4. Küldd tovább 11 embernek

3. Fear

2014. március 22.

#Nyolcadik rész#

- Ők kik?
- Nem tudom.
- Annyira látszik, hogy hazudsz.- szúrósan ránéztem - Szóval tudod, hogy kik vannak a képen. Elmondod?
- Nem - és elnéztem a nyílás irányába.
- A nevedet is harapófogóval kelet kiszednem belőled. Most akkor ezt is?
- Vannak dolgok amikhez semmi közöd.-Justin hangosan kifújta a levegőt.
- Bennem megbízhatsz.
- Willben is megbízhatok és Mirandában is. Ha nekik nem mondok el dolgokat, akkor ne várd, hogy majd neked elfogok.
- De...
- NEM!-mondtam egy oktávval magasabb hangon, majd visszavettem és inkább kinéztem, hogy még itt van-e az a pasas. Mivel nem láttam senkit, ezért kimásztam.

Justin szemszöge

Nem értem, hogy miért nem lehet valamennyit megosztani, hogy mégis ki az a kis lány és az a hölgy.
Joy egy kecses mozdulattal kiment a 'rejtek helyünkről'. Eltettem a képet, majd követtem a példáját s én is kimásztam.

Joy szemszöge

Ki nem állhatom ezt a gyereket. Miért olyan kíváncsi a múltamra? Amit én át éltem, azt nem elmondani kell, hanem tapasztalni. Ő nem tudhatja, hogy milyen nehéz. Meg egyébként is semmi köze hozzá.
- És most merre? - kérdezte a mellettem álló fiú.
- Nem tudom. Old meg magad. - majd sarkon fordultam és ott akartam hagyni, de Ő a kezem után nyúlt.
- Ne csináld! - bele néztem a szemébe. Csillogott, és kérlelő volt. Csak nem tudom, hogy mit is kér.
- Még is mit?
- Hát ezt. Az egyik pillanatban még együtt futunk, a másik pillanatban kiabálsz velem, most pedig egyszerűen lerázol. Miért csinálod ezt? - nem tudtam rá mit mondani, ezért hülyén éreztem magam. A tekintetem elvezettem a róla és a lábamat vizslattam. "Olyan gáz vagy!" Fuuh - Nem kell válaszolnod, ha nem akarsz. Csak nem értelek. - kitéptem a kezemet a szorításából és elfutottam. Tudom, hogy gyáva dolog, de mit mondhattam volna? Semmit. Most így éreztem a legjobbnak.
Csörgött a telefonom. Lelassítottam, majd elő kotorásztam a zsebemből a készüléket és a fülemhez emeltem.
- Háló?
- Szia! Will vagyok. Miért nem voltál suliba?
- Mert... mert nem éreztem jól magam. - szerintem ez a leghihetőbb kifogás.
- Értem. Akkor majd holnap találkozunk. - és kinyomta. Nem hittem volna, hogy bárkinek is feltűnik, hogy nem voltam ma.

16:48

Most fordultam be az utcánkba. Egész nap a városban sétálgattam. Még a bandával se találkoztam ma. Egyszerűen nem volt kedvem hozzá, de kicsit ijesztő, hogy nem kívántam a drogot. Ez lehet, hogy egy betegség? Nem, az talán nem...
Elértem a házunkig. Az ajtó nyitva volt. Bekukucskáltam, hogy van-e bent valaki, de egy lelket se láttam.
- Apa! - kiabáltam, de nem jött válasz. Nem hiszem el, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy az ajtónk tárva- nyitva.
Beljebb mentem.
- Apa! - de megint semmi. Sehol egy árva lélek. Ez elég bizarr. Na persze nem mint ha most félnék, csak ez... na a lényeg, hogy kicsit furcsa.
Bementem körül nézni a konyhába, de egy törött poháron kívül semmi/senki nem volt a helyiségben. Felindultam az emeletre, de az előszobában megakadt a szemem egy kis papír darabon. El volt szakadva, de néhány szót lelehetett róla olvasni.

- Thompson street 179., 
kedd, 18:58
- Találkozó!
- Mr. Goltent, megsem-
misíteni

Apáról lenne szó? Megsemmisíteni? Kedd? Főnök? Thompson street? Mi van?  Hiszen ma van kedd! A tekintetem az órára kaptam és az 18:07-et mutatott. Sosem voltam jó a nyomozósdiban, de ha ez apa előre megtervezett halála akkor azt nem hagyhatom. Nem maradna senkim. 
Az eszem és a szívem óriása vitába kezdett és mindkettő a saját érve mellet állt ki. Az eszem azt harsogta, hogy "NE MENJ!", viszont a szívem, ennek a tökéletes ellentétét mondta. Nem hiszem, hogy túl sok "Mr. Golten" nevű pasas rohangálna New Jersey utcáin. És mint mindig, a szívem győzött. 
A lábaimat hajtotta az adrenalin a Thompson street felé.

Hosszas keresés után megtaláltam a 179.-es számot ami szinte az utolsó házak egyike volt. Egy rendesen lepukkant ház volt. A többi háztól kissé elkülönülten épült. Át mentem a másik oldalra,ugyanis megláttam egy számomra tökéletes fát, ami mögé elbujhatok. A zsebemből előhalásztam a telefonomat és a tekintetemet a képernyőre vezettem, hogy megnézhessem, az időt. 18:51. A készüléket visszacsúsztattam az eredeti helyére és tovább kémleltem a terepet. Hirtelen lépéseket hallottam és a fejemet automatikusan a hang irányába fordítottam. Két férfi sétált, közben a fegyverüket (??) nézegették és beszélgettek. Megálltak a 179.-es számú háznál és gondolom vártak. 
Az idő teltével, egyre több ember érkezett. Körülbelül 4-5-en lehettek. Valamiről beszéltek amikor, a másik irányból valaki oda kiabált és a 'csapat' arra fordította a fejét. Én is elpillantottam arra és egy másik bandát láttam akik egyre csak közeledtek a másikhoz.
- Nem hittem, hogy eljössz! - mondta gúnyosan előbb érkezettek vezetője.
- Akkor nem lenne aki megölne. - köpte oda neki a másik - Tudod Golten, neked már rég leáldozott a napod. 
- Nem, nem. Pont fordítva Moriarty. - egymással szemben álltak és a fegyverüket szorongatták. Oda akartam menni apához, de valaki elkapott hátulról és befogta a számat, majd éles fájdalmat éreztem a fejemben és ezután minden elsötétült.

Justin szemszöge

Miután Joy elfutott, elindultam haza. Jelenleg a kanapémon nyomogatom a telefonomat. Meg untam a folytonos kockulást ezért felálltam a kis készüléket letettem a heverőre és bementem a konyhába, valami ennivaló után nézni. Épp a chipses zacskót próbáltam előkotorni az egyik szekrényből, amikor a telefonom eszeveszett csörgésbe kezdett. Félbe hagytam a kis akciómat és a nappaliba rohantam.
A számot meg se nézve emeltem a fülemhez.
- Igen?
- Figyelj haver! A Thompson street-en összekaptak a Fekete kutyák és a Skorpiók.
- Kik haltak meg?
- Hát a Kutyák vezére. Viszont láttam egy lányt aki fogalmam sincs minek volt ott, de Őt is elkapták.
- És?
- Hát hasonlított arra a csajra akiről szoktál beszélni. Valami Juli vagy nem is tudom.
- Joy-t elrabolták?!
- Hát attól tartok igen.
- És miért nem védted meg? - ordítottam a telefonba.
- Én azt néztem, hogy milyen fegyverek vannak és, hogy az emberek mennyire képzettek. Nem fogom magamat veszélybe sodorni egy kislány miatt! 
- Hol vagy most? 
- Otthon.
- 5 perc és ott vagyok. - felhúztam a cipőm, leakasztottam a kocsi kulcsom, beszálltam az autómba és mentem Dave-hez.

Leparkoltam és az ajtóhoz siettem. Elkezdtem dörömbölni az ajtón. Pár pillanat múlva Dave szúrós pillantásával találtam szembe magam.
- Hol történt? Hánykor? És mi volt pontosan? -kezdtem bele a kérdezősködésbe.
- Thompson street, és olyan 19:20-25. 
- És hogyan rabolták el?
- Egy hapsi megragadta és fejbe vágta. Utána meg egy haverjával betuszkolták egy fekete autóba és elhajtottak.
- Merre mehettek szerinted?
- Talán a telepre, de egyáltalán, miért olyan fontos ez neked? - kérdezte dühösen.
- Nem tudom. Csak... fontos és kész! - mondtam rá se pillantva barátomra. - Kösz az infót. - mondtam és indultam is ki a házból.
- Sok sikert Justin! - mondta Dave az ajtóból.
- Kösz! - küldtem felé egy hálás mosolyt majd elindultam a kocsimmal a legbiztosabb célpont felé. A telepre.

Sziasztok!:))
Végre-valahára megérkezett a nyolcadik rész. Azért nem hoztam előbb, mivel egyetlen komi sem érkezett és ez egy kicsit elszomorított.
Én próbálom magamból és a történetből a legjobbat kihozni, de ha nem kapok visszajelzéseket, úgy elég nehéz  eldönteni, hogy tetszik-e nektek vagy sem.
Mi legyen?
Abbahagyjam a blogot?
Visszakanyarodva a részhez, remélem tetszett nektek és hagytok néhány komit magatok után:))
És ha kérhetném kérlek írjatok véleményt, mert a bloggereknek/bloggerináknak ez nagyon sokat számít, mert ezekre építenek.
Nekem is sokan mondták, hogy csapni való a helyesírásom és azóta szerintem sokat javultam. 
Végül pedig, nagyon köszönöm a 9 feliratkozót és a 7500+ -os oldal megtekintést:'))
Pusszi<3
xx
~Lisa

Ui.: Sajnálom, hogy rövid lett, de innen fognak beindulni az események igzán:DD Szóval legyetek résen.

2014. február 27.

...

Sziasztok!:))
Sajnálom, hogy nem résszel jövök, de hamarosan az is lesz.
Először is itt van barátnőm blogja és nekem nagyon nagyon tetszik. Ez egy sminkes blog. Nézzétek meg, mert nagyon jó.
Továbbá csináltam magamnak egy Tumblr- t nekem nagyon tetszik. Ha nektek is bejön akkor kövessetek be. Természetesen visszamegy;)) És még csináltam egy Ask-ot is. Nyugodtan kérdezhettek:))
És ne feledjétek, hamarosan hozom az új részt.
Pusszii
xx
~Lisa

2014. január 12.

#7 Régi emlékek

*Joy szemszöge*
Csütörtök;órák után

- Szia Will! Találkoztál ma Mirivel?
- Nem...még nem.
- Na jó. Most már felhívom.- Will bólintott. Én elővettem a telefonom és kikerestem a számot.-Kicsöng.....Szia Miri! Hol vagy? Már 3 napja nem jössz suliba.
-...
- Ooh. Igen akkor jobb, ha mellette vagy.
-...
- Igen, teljesen megtudjuk érteni.
-...
- Igen itt van mellettem.
-...
- Jó megmondom. Szia!-majd kinyomta.
- Valami baj történt?
- Apukája kórházban van. Nagy az esély arra, hogy...
- Jó értem én.-és szorosan magához ölelt.-Minden rendben lesz.-bólintottam egyet.-Na gyere!-elindultunk a kocsija felé. Félreértés ne essék. Nem sírok! Ugye?...Igen nem sírok. "Aki sír az gyenge." Pontosan.
- Az osztályban hagytam néhány...öm...cuccom. Menj haza nyugodtan majd haza gyalogolok.
- Hát jó.-beszállt a kocsijába és elhajtott. Most pedig vissza az épületbe.
Felmentem az osztályunkba, összeszedtem a papírjaimat és leindultam. Kiléptem a hatalmas kapun és a park felé vettem az irányt.
Épp a lábam alatt elhaladó kövecskéket figyeltem amikor nekem jött valaki.
- Bocsánat én csak...-kezdett el mentegetőzni a probléma okozója.-...elgondolkoztam.
- Semmi baj.-zártam rövidre, ugyanis semmi kedvem nincs vele társalogni.
- Kérdezhetek valamit?- egy pillanatra megálltam, de nem néztem rá. Bármit kérdezhet tőlem... Viszont én is kíváncsi vagyok egy-két dologra. Amúgy is egy kérdés csak belefér, vagy nem?
Éreztem ahogy elkezd felém közelíteni.- Hogy hívnak?- nem mondtam semmit- Miért nem akarod elmondani?- lassan, nagyon lassan megfordultam, hogy a szemébe nézhessek.
- Mert semmi közöd hozzá.-válaszoltam közömbösen. Látszik, hogy nem szereti, ha nem úgy történik valami, ahogy Ő akarja.
- Ennyire titkos?- kérdezte egy huncut mosollyal az arcán. Én válaszként bólintottam.- És ha te is kérhetnél tőlem bármit?- bingóó!
- Bármit?-húztam még egy kicsit az agyát.
- Igen. Na akkor elmondod?
- Joy, Joy Golten- "Joy Acacia Golten! Ez egyáltalán nem volt túl magabiztos!" Most már mindegy...
Csönd lett. Szinte már idegesítő. De most az, hogy nézne ki, hogy hátat fordítok és...
- Akkor most kérhetsz tőlem valamit.- végre! Nem nekem kellet megszólalnom...az olyan kínos lett volna.
- Majd...-adtam rövid, egyszerű és tömör választ. Fordultam egyet a tengelyem körül és elindultam a ismételten a park felé.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért mondtam el ilyen könnyen? Miért nem mondtam például, hogy "Ha-ha-ha... te azt hitted, hogy én? Pont én fogom elmondani? Ha-ha  Na most felejtsd el!" vagy miért nem néztem csak rá és mentem tovább? Ez egyszerű. Mint már említettem kíváncsi vagyok... De mindent a maga idejében. Most el kell vinnem a pénzt Robnak. Már nem tudom mióta is viszem neki.
Elértem a szokásos helyhez ahol mindig találkozunk (vagyis egy kis padhoz) és dobtam neki egy SMS-t, hogy jöjjön ide és megkapja a pénzét.
Már vagy fél órája állok itt és még mindig sehol sincs. Na bezzeg ha én késnék akkor csak az anyag felét adná oda. Pff...
- Na végre! Már azt hittem soha nem fogod elhozni.-mondta egy alak a fák közül. Néhány pillanat elteltével meg láttam az arcát is. Megállt tőlem 2 méterre.
- Neked is szia.-mondtam flegmán.- Elhoztad?
- Igen. Tessék.-és oda dobta a lábamhoz. én át nyújtottam neki a pénzt. Ő megszámolgatta és bólintott.- A következőt mikor kéred?
- Még nem tudom. Majd szólok.
- Ugye tudod, hogy csak nálad kérdezek rá ilyen apróságokra?-rezegni kezdett a telefonja. Ránézett a képernyőre...- Nekem most sürgős dolgom van. Helló!- én csak intettem, de szerintem nem is látta.
Na és most hova menjek? Nem akarok Will terhére lenni, hogy csak úgy beállítok hozzá. Miranda... neki most az apukájával kell lennie. "Esetleg menj be hozzá" Nem. Én nem vagyok olyan... típus. Ez van akinek nem tetszik az... ne foglalkozzon vele és kész.
Haza felé vettem az utam, abban reménykedve, hogy esetleg apa nincs otthon.
Megálltam az ajtónk  előtt. Megnéztem mennyi a telefonomon az idő. 18:29-et mutatott. A kulcsot a zárba helyeztem és lassan kifújtam a levegőt. Biztos haza akarok menni? Tettem fel a kérdést magamnak. Nem agyaltam tovább, elfordítottam a kis kulcsot aminek következtében az ajtó kinyílt.
- A...-gyorsan a szám elétettem a kezem. Nem kiabálhatok. Mi van ha alszik? A kiabálásomra felkelne. Na jó akkor megint jöhet a már megszokott, 'Itthon van vagy nincs itthon apa?' expedícióm.
Az egész házat felkutattam (na persze nem volt több 10 percnél), de hál' Istennek sehol sem találtam.
- Fuuh...-fújtam ki megkönnyebbültem benn tartott levegőt. Csak akkor az a kérdés, hogy hol lehet? Mivel már több mint 2 napja nem is láttam. Mindegy. Amíg nincs itthon, addig jó.
Kicsit még tévézgettem, olyan este tíz fél tizenegy körül úgy döntöttem, hogy lefekszek...

Másnap (csütörtök)

Reggel egy óriási csattanásra keltem. Ránéztem az órámra. 5:07. Mi a franc? Most edénycsörömpölést hallottam.
Te jó ég! Apa itthon van, vagy mi? Villám sebességgel felöltöztem, a táskám a vállamra kaptam és résnyire kinyitottam az ajtót. Megint egy nagy puffanás. Próbáltam valami beszélgetést leszűrni, ha esetleg többen lennének.
- Hol lehet?-hallottam egy ismerős hangot. Próbáltam éberen gondolkozni és beugrott. Annak a hapsinak volt ilyen hangja akivel a buli estéjén volt 'szerencsém' találkozni.
Miért pont én kerülök ilyen helyzetbe? Persze választ senki se adott.
Gyorsan ki kell találnom valamit. Valahogy ki kell jutnom a házból. A tekintetem hirtelen az ablakomra kaptam. "Más esélyed úgy sincs...". Hát akkor próba, szerencse. A kis kilincset lenyomva kitártam az ablakot. Lenéztem. Végül is nem is olyan magas.
- Hol vagy ribanc?- ez a hang már nem a lentről jött, hanem sokkal közelebbről.
Nem volt időm sokat gondolkodni ezért hirtelen felindulásból, már a párkányon guggoltam ugrásra készen. Végül pedig, leugrottam. Mikor leértem a lábam kicsúszott alólam. Asszem kiment a bokám. Na szuper!
Nem foglalkoztam a vele. Futni kezdtem. Hova menjek? Hova menjek?...Meg van! Willhez.
Az utolsó saroknál befordultam és kerestem a narancssárga színű házat.
Beszaladtam az elő udvarukba, onnan pedig az ajtóhoz. Kopogtam... Megint kopogtam. Semmi. Tudom illetlenség ilyenkor becsengetni, de vészhelyzet van. Megnyomtam a kis csengőt. Még mindig semmi. Megnyomtam még egyszer és még egyszer, de senki sem nyitott ajtót.  Király! Akkor most hova menjek? Esetleg felhívjam Mirit? Végül is egy próbát megér. Kicsenget...
Egy fáradt és nyúzott hang szólt bele.
- Haló?
- Szia! Tudom nem a legjobbkor zavarlak, de...
- Hé! Tudod, hogy rám mindig számíthatsz. Még akkor is ha padlón vagyok. Na mi a baj?
- Csak...öm...otthonról el kellett jönnöm, mert...- na most mit mondjak? Azt nem akarom mondani neki, hogy egy fura alak 'vadászik rám' vagy mi?- apu este haza ért és nem akarok vele a  reggeli készülődéskor összefutni.
- Aha. Értem... Hát én most itt vagyok a kórházban. Esetleg idejöhetsz.-utálom a kórházakat.
- Oké. Akkor oda megyek. Szia!- és kinyomtam. Elindultam az általam 'beteg szalonnak' nevezett helyre.
Röpke 36 perc alatt oda is értem.
- Jó reggelt! Mr. Freedom melyik szobában található?
- Jó reggelt! A 3. emeleten a 329-es szobában fekszik.
- Köszönöm.- elindultam fel a lépcsőn. Elolvastam a kiírást, mi szerint a 3. emeleten vagyok. Megkerestem a nő által megadott szoba számot, majd egy kopogás után benyitottam.
- Szia Miri!-köszöntem letört barátnőmnek. Ő csak mosolygott, de nem vette le szemét az apukájáról. Jobban szemügyre vettem. A fején horzsolások és kisebb vágások is voltak. A jobb kezébe infúziót tettek, amin szintén sebek voltak. Pontosan nem tudom, hogy hogyan is és miért történt a baleset vagy egyáltalán milyen körülmények között, de asszem nem most a legalkalmasabb erről beszélni.
Húztam barátnőm mellé egy széket és gondolkodni kezdtem. Vajon hova tűnt az a pasi aki reggel 'betört'?

07:23

- Hát ő...Köszi, hogy itt lehettem.-mondtam kicsit szaggatottan Mirinek. Rám mosolygott amire egy értettlen képet vágtam, majd intettem neki és kimentem.
Elköszöntem a portás hölgytől és kiléptem az utcára. Hideg szél megcsapta az arcom, ezért kicsit összébb húztam magamon a kabátom.
Elindultam a suli felé. Hangokat hallottam, ezért kicsit gyorsítottam a lépéseimen miközben folyamatosan hátra néztem, hogy jön-e valaki.
- Joy!- magam elé kaptam a fejem és egy ezerrel száguldó fiút futott felém.- Már mindenütt kerestelek.-
- Aha- majd kikerülve Őt folytattam az utam az iskola felé.
- Hé! Te ott!
- Az a pasi neked szólt- mondta Justin. Hátra kaptam a fejem és meg láttam a férfit, aki reggel betört a házba. Karon ragadtam Justin és rohanni kezdtem.- Mi a baj?
- Az mindegy.- hova menjek? Miért nem bír gyorsabban futni? Ha ezt a félőrültet itt is hagynám, akkor nyilván gyorsabban menne, de akkor meg elmondaná a pasinak, hogy merre mentem. Simán kinézem belőle.
Meg van!
Utcáról-utcára futottam és közben mindig figyeltem, hogy Justin még mindig mellettem jön-e. Elértünk annak a bizonyos erdőnek a szélére amit úgy kerestem. Befutottam és elkezdtem keresni a nagy követ.
- Mégis hova megyünk?
- Mindjárt megtudod-lihegtem.- Ott van!- mutattam rá egy domb oldalban elhelyezkedő két kőre. Megálltam és vártam, hogy Justin is beérjen.- Látod azt a két követ ott?- kérdeztem.
- Aha.
- Na! Van köztük egy nyílás ami a domb "belsejébe" vezet. Úgy értem, hogy oda belehet mászni.
- Őőő...oh! Értem. Akkor gyerünk.- felmásztunk a kövekhez és a résen betuszkoltuk magunkat. Felállni nem tudtunk, de ülve egész kényelmesen elfértünk.- Honnan tudtad, hogy ez itt van?
- Csak tudtam és kész.
- Várható volt, hogy úgy se mondod meg- mosolygott, miközben körülnézett. Nem igazán volt mit nézni, ugyanis nem valami nagy hely. Épp, hogy ketten elférünk benne.- Jé, ez mi?-és a kezébe vett egy poros, régi képet. Oda hajoltam, hogy megnézhessem, de elakadt a lélegzetem. A szívemet mardosni kezdték a régi emlékek és éreztem, hogy a szemem valamitől nedves lesz...

Hi!:))
Hosszú várakozás után, elkészült a hetedik rész. Tudom és nagyon röstellem, hogy ennyit késtem, de rengeteg témazárót meg kis dolgozatot kellett írnom:// Ezzel jár a fél év...
De azért remélem azzal kitudlak engesztelni titeket, hogy egy hosszabb részt hoztam. Persze írhattam volna még, de úgy éreztem, hogy itt kell abbahagynom. 
Nagyon köszönöm a 9 feliratkozót és az 5500+-os oldal megtekintést. 
Nem is tudom, hogy mit írhatnék még...
Ja igen!
Itt van néhány kérdés:

  • Még nagyon az elején vagyunk, de van tippetek, hogy vajon ki lehetett az a férfi?
  • Miranda apja életben fog maradni?
  • Justin és Joy kapcsolata ezek után más lesz?
  • Szerintetek mi/ki lehet azon a képen?

Végezetül pedig mindenkinek nagyon boldog és sikerben gazdag új évet! Mindenki büszkélkedjen jó jegyekkel és ez az év mindenképp jobb legyen mint 2013.:))
Remélem az olvasóim a várakozás ellenére is velem maradtam és nem pártoltak el tőlem.:))
xx
~Lisa

ui.: A véleményeteket ne tartások magatokban!:)) (Akkár Chat-be is írhattok)